Törvényen kívül-belül

J. C. Holt könyve Magyarországon még nem jelent meg, talán nem is fog sose. Történeti antropológiai témájú, Robin Hood eredetét és eredetijét kutatja.

Nem afféle regény, hanem jóval inkább tudományos ihletésű és ennek értelmében kicsit nehézkes olvasni. (Nem tudom, ugyan, hogy ennek miért kell logikusan egymásból következnie, de ez a tapasztalat.) Amellett, hogy a könyv rávilágít arra, hogy mai Robin Hood képünknek jóformán semmi köze az eredeti Robin Hood történetekhez más miatt is megfogott a mű. Az író azt pedzegeti, vajon volt-e eredeti egyetlen Robin Hood, hogy a történet hol játszódott és hogy alakult át az idők során. A legfontosabb a társadalmi kontextus, ez alakítja Robin Hood jellemét, személyiségét, céljait, kalandjait, ellenfeleit, segítőt és ez költözteti Robin Hoodot Barnesdale-ből a mai helyszínre, Sherwood-ba. Ami engem leginkább érdekelt, hogy ma Robin Hood mit jelent az embereknek.

Robin Hood és az emberek igénye

Gyermekkorom egyik kedvenc meséje volt a Robin Hood. Máig emlékszem, hogy általános iskolában a rajztanárnő felolvasott egy Robin Hood feldolgozást, mialatt mi rajzoltunk. Főleg azok a részek festettek kaján vigyort az arcunkra, amelyekben “Little John meglóbálta fütykösét,” Little John pedig jó bandita volt, gyakran került összetűzésbe a törvény galád képviselőivel. Soha nem kérdőjeleztem meg a történet valóságalapját, vagy hogy valóban létezett-e egy ilyen visszás hős. Mese volt számomra, egy idilli világ meséje, amiben jó volt hinni, vagy csak 45 percre benne élni. Később magam is elolvastam és úgy még jobb volt, mert az álomvilág idilljét nem szakította meg időről időre egy-egy kizárólag a rajzórára jellemző váratlan esemény.

Robin Hood története nagyon népszerű. Ahhoz képest, hogy (valószínűleg) a XIII. században formálódott meg először, egy eldugott angliai területen, mára már alig akad valaki, aki ne ismerné. Nottingham városa (ami egyébként, feltehetően nem is az eredeti legenda helyszíne és nem is köthető Robin Hood-hoz) élénken ápolja kultuszát, hiszen Robin Hood meséinek showt is szentel. A legenda hosszú utat járt be, és ez alatt az út alatt megedződött, mint a jó vándor a környezet viszontagságaitól.

Az embereknek mindig meg volt és máig meg van az igénye arra, hogy higgyenek a jóban, hogy a világot idilliként ábrázolják, hogy hihessék, hogy ha olykor nehéz is, később jó lesz. A túlélés miatt van szükségünk erre, és ezért születhetett meg a Robin Hood is. Nem tudjuk egy konkrét személyhez kapcsolni a főhőst, valószínűleg sosem volt egyetlen igazi Robin Hood, de megkockáztatom, hogy erre nincs is és nem is volt soha szükség. Mint ahogy arra sem, hogy konkrét helyszíne legyen a történetnek. Robin az emberek álmainak megtestesítője és az álmoknak nincsen konkrét földrajzi helye. A legendáknak nem az eredete a fontos, sokkal inkább a fejlődése, alakulása. Amikor az emberek félni akartak, Robin Hood rablóbandita volt; amikor az emberek a király jóságában akartak hinni, Robin Hood-ot a király felmentette bűnei alól és visszaadta vagyonát; amikor az emberek kalandra vágytak, Robin álruhát öltött és kihívta párbajra az első útjába kerülőt; amikor az emberek romantikára, szerelemre, családra vágytak, Robin megtalálta Mariant.

Robin Hood ma

Vajon ha a legenda nem lenne nyomtatva, mondhatni beleégetve a tudomány merevlemezébe, hogyan változna ma? Vajon megakadályozza-e a legenda fejlődését az, hogy leírták és kinyomtatták, sőt megfilmesítették? Az bizonyos, hogy máig készülnek újabb és újabb adaptációk képregény, könyv, film, rajzfilm vagy éppen sorozat formájában és minden alkotó egy picit még hozzátesz a mai közönség igényeinek megfelelően.

Gyakorta hallani ma is, hogy a jelen bizonyos személyiségei és Robin Hood között párhuzamot von a világ, a média vagy csak úgy általában az emberek. Például a “Viszkis rablót” is jóságos, szimpatikus törvényen kívülinek tartják egyesek. Mindenesetre ő nélkülözi azt a vonzó tulajdonságot, hogy a szegényeknek adakozik, ha egyáltalán a “bank” napjaink elnyomó földesura.

A Pesti Est egyik filmismertetőjében olvastam, hogy Amélie Párizs Marais-negyedének női Robin Hood-ja. Ő nem törvényen kívüli, nem is rabol a gazdagoktól, de a szegényeknek sem ad. Legalábbis pénzt nem. Ő inkább amolyan “lelki” igazságosztó: a gonosz embereket megbünteti, a kedveseket, jókat pedig bátorítja. Úgy látszik, hogy a ma Robin Hood-ainál, mint a régieknél, egy-egy jellemvonás erősödik fel, a többi pedig feledésbe merül. Nagy különbség viszont, hogy a rég Robin Hood-jai maguk vették magukra új nevüket, manapság pedig a közvélemény aggatja a közismert személyiségekre.

De hadd vázoljak egy fiktív Robin Hood-ot. Amerikait mondjuk. Ő nyilvánvalóan a gonosz arab terroristákra lövöldözne (Amerika szigorú tiltása ellenére). Megtalálná az elrejtett atombombát és odaadná a becsületes, jó és kedves amerikai államnak, ezzel elnyerve az amnesztiát. Jó keresztény lenne és gondoskodó apa. Felesége, Marian pedig, mindamellett, hogy bombázó, tökéletes szerető, jó háziasszony, jó anya, nagyon jó munkaerő is, és természetesen mindenképpen emancipált.

A fogyasztói világ Robin Hood-jának már vajmi kevés köze lenne a XIII. század angol Robin Hood-jához. Valamilyen nagy szerencse folytán (mondjuk, mert zseniális énekes, vagy mert bekerült a legújabb “kukkoló-show” döntőjébe) meggazdagodna, és mindenféle jó pletykával és faktoiddal szolgálna a média számára. Marian fittness lady lehetne, aki kizárólag bio-termékeket fogyaszt, nem jár olyan ruhákban, amit korábban más élőlény hordott, és adakozhatna olykor valamilyen nagyszerű cél elérése érdekében, például a “Fogyókúra és Szépség Központoknak” azért, hogy mindenki szép és boldog lehessen.

A Holt könyv és én

Egy könyvnél fontos szempont, hogy milyen hatással van az emberre. Tudományos szempontból mérföldkő értékű a mű, hiszen egy új aspektusát mutatja be egy olyan kornak, melyről már van képünk. Robin Hood-ban fejeződnek ki bizonyos korok embereinek vágyai és félelmei. Ezen keresztül kaphatunk képet egy másik kor hétköznapi embereinek mindennapjairól is.

Én laikus vagyok. Kevéssé ismerem a XIII-XVIII. századi angolok életét. De vajon azon kívül, hogy ismereteimet bővítette, adott-e mást nekem ez a könyv? Igen, adott. A történelem számomra már nemcsak évszámok és adatok tömege lett, hanem közelebb vitt az emberhez. Érdekessé tette a történelmet, és gondolkodásra késztetett. Nem azt mondta: voltak banditák, és féltek tőlük az emberek, és egy-egy erős (vagy gyenge) kezű király ilyen és ilyen lépéseket tett ellenük, ekkor és ekkor (év, hónap, nap), itt és itt. Azt mondta el helyette, hogy az akkor élők mit és hogy gondoltak és éreztek, mi volt fontos számukra és mit akartak minden áron elkerülni. Hogyan élték meg mindennapjaikat, és hogyan értelmezték az életet. Ez utóbbi esetben az adatok eszközzé, közvetítővé váltak köztem és egy régmúlt kor között. Didaktikai szempontból nagyon jónak tartom ezt a könyvet, és magát a történeti antropológiát mint tudományt.

A korábbi Robin Hood képem, elképzelésem és gyermekkori élményem szempontjából nem okozott nagy törést vagy változást bennem a könyv. Az, hogy meg kellett tudnom, hogy nem is volt igazi Robin Hood, nem lepett meg és nem is keserített el. Az is tudja, hogy ez csak mese, aki nem foglalkozik hivatásszerűen a legendával. Azt sem bánom, hogy nem minden részlet ugyanahhoz az emberhez kapcsolódik, és nem hiányzik Maid Marian sem. Valójában, azt hiszem, mindenki sejti, aki megismerkedik a Robin Hood történettel, hogy alapja, eredete nem ennyire mesés és irreális. Ebből a szempontból a helyszín sem fontos, sőt az éppen uralkodó király neve sem.

Sokkal inkább lényeges mai erkölcsi tanítása “elvenni a gazdagoktól és adni a szegényeknek”, ami egyébként sok módon kifejeződik a jelenkorban is, gondoljunk csak például az adótörvény(ek)re: a jól keresők adózzanak többet, a minimálbérért dolgozók pedig kapjanak segélyeket. Érdekes, hogy az emberek máig vonzódnak a törvényen kívüliek felé, persze nem a móri mészárlás gyilkosaihoz, hanem inkább ahhoz, aki szellemesen tud fellépni a hatalom képviselőivel szemben. Ez, szerintem, abból adódik, hogy közember számára is bosszúságot tud okozni a rend képviselője (egy közúti ellenőrzés során például), és végre valaki viszont magának a rend őrének okoz bosszúságot. Azért szeretik évszázadok óta Robin Hood-ot, mert folyamatosan változik és minden társadalmi réteg, korosztály és kor megtalálja benne azt, ami neki fontos, ami neki nyújt példát, amit ő szeretne, vagy ami az ő életében jelen van.

A bejegyzés kategóriája: Irodalom
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.