Stephen King: A remény rabjai (Kisregények)

King-et a horror és a pszichothriller mesterének tartják. Mestere azonban magának az írásnak, ennek ékes bizonyítéka ez a négy kisregényt tartalmazó kötet, hiszen ezek egyike sem tartozik műfajilag a horror világába.

Az első kisregény a címadó: A remény rabjai. Ennek megfilmesítése nagy sikert aratott egy-két éve a mozikban, Tim Robbins és Morgan Freeman főszereplésével igen izgalmas elgondolkoztató adaptáció jött létre, melynek középpontjában az ártatlanul elítélt Dufresne áll. A képzett közgazdász, bankigazgató elítélt a Sawshank börtönben tölti súlyos életfogytig tartó büntetését: ártatlansága ad neki erőt ahhoz, hogy a börtönélet viszontaságait kibírja. Az elbeszélő stílusú kisregény a kitartás, az emberiesség, a jellem dicshimnusza, és ennek kontrasztja a kegyet börtönélet.

A második kisregény címe: A jó tanuló, s számomra ez a munka volt a legkülönösebb és a legérdekesebb. Egy kisfiú, aki rátalál egy náci háborús bűnösre, de feljelentés helyett arra kényszeríti, hogy meséljen rémtetteiről. Egy haláltábor vezetője volt, és ténykedése alatt zsidók és más nemzetiségű deportáltak ezreit küldte a halálba. Kettejük különös kapcsolatát beszéli el King, amolyan “se veled, se nélküled” stílusban, hiszen azáltal, hogy egymással hosszú időre egyfajta “barátságot” alakítottak ki, mindketten cinkosok, más és más bűnben.

A harmadik kisregény, az Állj ki mellettem! egy könnyű hangvételi visszaemlékezés egy kölyökkorszakra, amikor egy banda egy halottat kutat fel, és az egész elbeszélést áthatja a “de régen is volt”-hangulat. Édeskésen fanyar humorú, kellemes időtöltés olvasni ennek a kisregénynek a sorait.

Az utolsó munkája ebben a kötetben Kingnek egy öregemberek klubjáról szól, amely azonban misztikusnak tűnik (A légzőgyakorlat). A klubban mesélnek egymásnak az öregek, de Karácsonykor mindig rémtörténeteket. No, ez már horror lesz – gondolhatjuk, de mégse az. Egy mese egy fura, megmagyarázhatatlan eseményről, egy nőről, aki szül, de nem is akárhogyan. A módozatot inkább olvassák el, itt inkább kiemelendő a büszke hangulat, ahogy az öregek a velük megesett fura történetek mesélése közben éreznek. És mind e között ott van a misztikus klubpincér, akiről azt se tudjuk, hogy létezik-e igazán?

A fenti sorokból az derül ki: King tanúbizonyságot tett elbeszélői képességeiről, és akik kedvelik és tisztelik, azok mindenképp elolvassák, de azok, akik sose szerették, most talán megpróbálhatják. Lebilincselő, könnyed és szórakoztató. A mai világban néha ennek egyvelegére is szükség van.

Fordították: Bihari György, Elekes Dóra, Nagy Attila és Polgárdi Péter
Kiadó: Európa Könyvkiadó

A bejegyzés kategóriája: Irodalom
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.