Henrik hatalmas baklövése

Yorkshire-i apátságAmikor VIII. Henrik elvált Aragóniai Katalintól – szépreményű, de szerencsétlen sorsra ítélt hat felesége közül az elsőtől -, a pápával is szakított, az Anglikán Egyház fejévé tette meg magát, és felszámolta az angliai szerzetesrendek többségét. Ezzel, ha nem is tudatosan, de késleltette az ipari forradalmat, mivel a bezárt rendházak egyike, az észak Yorkshire-i Rievaulx apátság, feltehetően otthont adott egy nagyolvasztó őspéldányának, amely csupán kétszáz évvel később, a valódi ipari forradalom idején vonult be a közhasználatba.

Miután 1538-ban Henrik a cisztercitákat kiűzte rendházukból,titkos megbízottjai leltárt készítettek az ott található eszközökről. Gerry McDonnell, a Bradford Egyetem régészeti-kohászattal foglalkozó professzora, e régi listákat tanulmányozva, két tételre lett figyelmes: az egyik egy „finom kovácsműhely” („bloomsmithy”) Laskillban, alig hat kilométernyire az apátságtól; és a másik, „kalapácsos kovácsműhely” („hammersmithy”) magában az apátságban. Vajon mit takarnak valójában ezek a nevek?

McDonnell nekilátott a Laskillban és Rievaulx-ban található törmelékek áttanulmányozásához. A feljegyzésekből arra következtetett, hogy a szerzeteseknek sikerült egy olyan kemencét építeniük, amellyel képesek voltak a vasat kiolvasztani az ércből. De pontosan milyen kemencéről van szó? A legősibb típust már a Vaskor óta használják. E két méter magas és egy méter széles, kúpalakú, agyagból készült szerkezet tetejére helyezték a faszenet és az ércet, majd a kézzel vagy lábbal hajtott fújtatókon át pumpált levegő segítségével tüzet hevítettek, amely hatására puha vas darabkák váltak ki az ércből. E nyersvasat tovább hevítették, és formálták, hogy az ásványi szennyeződést, a salakot, is eltávolítsák belőle.

Az ilyen kezdetleges olvasztókemencékben fellelhető salak nagymennyiségű vasat is tartalmaz – az ilyen kemencékben nem keletkezik elég hő ahhoz, hogy a vasat maradéktalanul leválaszthassák az ércről. Azonban az a salak, amit McDonell Laskillban megvizsgált, igen alacsony vastartalmat mutatott – összetétele jobban hasonlított a nagyolvasztókból kikerülő salakéra, ahol a nagyobb hő hatására több vasat választhatnak ki az ércből.

McDonnell igazolva látja feltételezését, ami szerint ilyen olvasztót építhettek a szerzetesek, mivel a talaj alatt egy öt méter széles téglaépítmény maradványaira bukkant, s még egy patak nyomát is felfedezte, amely valószínűleg a kemence fújtatóit hajtotta. A kemence méretei és a vízzel hajtott, nagyobb teljesítményű fújtatok lehetővé tehették, hogy a szerzetesek egy nagyolvasztóéval azonos magasságú hőmérsékletet érjenek el.

Hogy mire használták a másik kemencét – a „kalapácsos kovácsműhelyt” – még nem teljesen világos McDonnell előtt, de arra gyanakszik, hogy a Laskillban előállított vasat itt formálták vasrudakká. „A szerzetesek valószínűleg rengeteg vasat használtak. Tizennégyezer birkát kellett megnyírniuk, tehát birkanyíró ollóra is szükségük volt – mondja. – Tudjuk, hogy a ciszterciták nagy feltalálók s technikailag igen ügyesek voltak”. Ha Henry nem űzette volna el a szerzeteseket, tette még hozzá mondanivalójához a régész, az ipari forradalom talán ez észak Yorkshire-i apátságban kezdődött volna.

A bejegyzés kategóriája: Történelem
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.